Legyen SZAVA !

Legyen SZAVA !

Halottról igazat vagy semmit, azaz történelmi tudattágítás következik

Orbán és Rákosi öröksége: Nagy Imre

2017. június 12. - Legyen SZAVA

A jelenlegi hatalom nem mondhatja ki, hogy egy kegyetlen kommunista vezető volt, hiszen Orbán is részt vett az újratemetésen. Mi kimondjuk. De mortuis nil nisi bene (Halottakról igazat vagy semmit).

thumb.jpeg

 

Látszólag nem sok köze van a végvári vitéz-Orbán Viktornak a kommunistamártír-Nagy Imréhez, hiszen történelmi közös metszetük nincs, és elvileg előbbi sokat tett utóbbi rendszerének megdöntéséért. De ideológiailag nagyon is van. Ugyanis Orbán ott folytatja, ahol Nagy abbahagyta; építi a központosított, média-kontrollált, káder-bátyám rendszert, amelyben nincs helye önálló gondolatnak, ellenzéknek, nyugatias viselkedésnek, független választásoknak. A TSZ rendszerből nagybirtokosi vazallusi rendszer nőtt ki, a kommunista elvtársképzésből gondolkodásmentes szakmunkásképzés lett, az ötéves tervgazdálkodásból négyéves kampányköltségvetés, és még sorolhatnánk.

Nem véletlen, és erőteljesen szimbolikus, hogy Orbán politikai pályafutását történelmi hazugsággal kezdte, hitet téve Nagy Imre munkássága, "mártírsága" mellett. A nagy mű folytatódik, elvtársaik a helyükön, a Nagy Közös Kassza ismét lelkes fosztogatókra talált, a kerítések újra építés alatt...

Mindezek tükrében és a jeles dátum, Nagy Imre újratemetésének évfordulója (június 16.) közeledtével érdemes megvizsgálni "Hősünk" valódi tetteit, '56 előtti munkásságát. Történelmi tudattágítás következik: 

Nagy Imre neve összeforrt a mártír és a vértanú jelzőkkel, miközben életének jelentős részében vállalhatatlan kegyetlenségeket, bűnöket követett elKevesen tudják róla, hogy ő volt a belügyminiszter a németek kollektív felelősség alapján történt deportálásakor, amelyet személyesen irányított Budaörsön és Törökbálinton. A malenkij robotra hurcolást belügyminiszterként egyetértően támogatta. Jelentős szerepet vállalt a kisgazda parlamenti képviselők elhurcoltatásában is. Ő dolgozta ki és kezdetben miniszterként, majd a Központi Vezetőség osztályvezetőjeként, végül miniszterelnökként irányította a begyűjtés borzalmas rendszerét. Ennek során egymillió ember ellen indult büntetőeljárás árurejtegetés, feketézés és az élelmiszerellátás biztonságának veszélyeztetése miatt, 350 ezer per zajlott le, amelyek kapcsán mintegy 320 halálos ítéletet hajtottak végre, többet, mint az 56-os forradalom megtorlásaként.  Első miniszterelnöksége alatt tovább folyt a kommunista terror, a politikai foglyok egy részét börtönbe tartották, igaz, a Belügyminisztériumba olvasztva, de tovább működtette az ÁVH-t is. A 8 általános iskolai végzettségű Nagy Imre a párt utasítására lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, nevéhez tényleges tudományos publikáció nem fűződik, akadémiai székfoglalója Sztálin utolsó könyvének méltatása volt. Ennek ellenére az MTA ma is tagjaként tartja számon és évi 45 millió forinttal támogatja az unokája által vezetett Nagy Imre Alapítványt, amelynek gyakorlatilag ez az egyetlen forrása. 

Nagy Imre megítélésében a jelenlegi kormány kettős játékot űz. A polgári hatalom nem mondja ki, hogy egy kegyetlen kommunista vezető volt, hiszen Orbán is részt vett az újratemetésen, ugyanakkor az 1956-os forradalom 60. évfordulóján tartott állami megemlékezéseken szinte ki sem ejtették a nevét. Sőt!  Trócsányi László igazságügy miniszter 2016.06.16-án Nagy Imrét méltató beszédet tartott a Vértanúk terén. A média részletesen beszámolt erről, de egy fontos momentumról viszont szó sem esett. Trócsányi szerint Nagy Imre illegitim miniszterelnök volt 1956-ban! A Minisztérium honlapján közzétett teljes szöveg erre vonatkozó részlete így szól: "Engedjenek meg egy apró zárójelet a közjogásznak. A Kádár-rendszer hatalmát a szovjet tankok alapozták meg és tartották fenn. Közjogi értelemben azonban a „mártír miniszterelnök” legitimitása is kétséges lehet. Őt sem egy szabad és tisztességes választások eredményeképpen létrejött parlamenti többség, hanem az események, valamiféle spontán népakarat emelte a miniszterelnöki székbe.". Ehhez annyi fűzhető hozzá, hogy semmiféle spontán népakaratról nem volt szó, az elvtársainak egy szűk csoportja nevezte ki a nép tudta nélkül Nagyot miniszterelnöknek.

Nagy Imre nem az 1956-os forradalom irányítója, hanem annak árulója volt. Miután kikiáltotta magát miniszterelnöknek, egy napon belül szembesült azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a valódi forradalmárok nem ismerik el vezetőjüknek. Annyira megsértődhetett ezért, hogy 1956.10.25-i rádióbeszédében egyenesen ellenforradalmárnak bélyegezte az ellenállókat, s azzal fenyegetődzött, aki közülük nem teszi le a fegyvert, az statáriális bíróság elé kerül. A november 4-i beszéde pedig nyilvánvaló hazugságoktól hemzsegett. Csapataink nem álltak harcban, éppen azért, mert ő megtiltotta, hogy egy lövést is leadjanak a szovjetekre, a kormány pedig nem állt a helyén, hiszen a beszéde után annak minden hozzá hű tagjával és családjaikkal bemenekültek a Jugoszláv nagykövetségre, sorsára hagyva az igazi forradalmárokat. A november 4-i beszéd részben az általa lenézett forradalmárok becsapása érdekében hangzott el, hogy minél többen higgyék el, van értelme a fegyveres ellenállásnak (s így minél többen haljanak meg).

A mai politikai elit többsége részt vállalt Nagy Imre és társai újratemetésében, annak érdekében, hogy a gyűlölt diktátorba, Kádár Jánosba belerúghassanak, s felrázzák a passzív ellenzékieket. De ennek az volt az ára, hogy az egyik kommunista diktátor megbuktatása érdekében egy másik kommunista "diktátort" emeltek piedesztálra.

A kommunista vezetés több mint 42 évig azt hazudta a magyar lakosságnak, hogy a Tanácsköztársaság remek vívmány volt. Generációk nőttek fel ebben a hitben, március 21-e tiszteltére minden évben dramatizált jelenteket adattak elő kisgyermekekkel a közoktatási intézményekben. Aztán a rendszerváltás után kiderült, az egész egy nagy hazugság, Kun Béláék, Szamuely Tiborék, Korvin Ottóék véreskezű szörnyetegek voltak. Most már 28 éve ugyanez a játszma folytatódik, a "véres kezű" Nagy Imréről hazudozik a politikai elit pusztán azért, mert nem kívánja beismerni: tévedtek, amikor részt vállaltak Nagy Imre újratemetésében.

Meddig lehet még Nagy Imrét makulátlan hősként ünnepelni? Mikor beszélhetünk végre a közelmúltról - beleértve az újratemetést is - tisztán, tényszerűen? Meddig lesz még a jövőnk mellett múltunk is politikai kérdés? Elég az elhallgatásból, a központi hazugságokból!

 

Legyen Szava!

A bejegyzés trackback címe:

https://legyenszava.blog.hu/api/trackback/id/tr7912569269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása