Legyen SZAVA !

Hivatalosan megszűnt-e a jogállam Magyarországon, és nyíltan uralkodik-e az önkény?

A macedón elítélt Magyarországon. Qui podest?

2018. november 19. - Legyen SZAVA

Évek óta mással sem hülyíti a népet a kormány, minthogy nincs nagyobb bűn, mint az illegális határátlépés, a bevándorlás, jönnek migráncsok. Szigorítottak a törvényeken, még a bűncselekmény kategóriába is eljutott ez a tényállás.

Azért kell állítólag védeni ennyire határunkat, mert akár bűnözők is bejuthatnak illegálisan az országunkba. Ráadásul, a biztonságos országokból jövő menekülteknek nincs is menedékjoguk, a kormány szerint. Állítólag nem csak a hazánkat védjük így, hanem az Európai Uniót is, végvári vitézként.

 img_0362.PNG

Most kiderült, hogy a volt macedón miniszterelnök, akit Macedóniában jogerősen elítéltek korrupció miatt, tehát hivatalosan bűnöző és akitől ebből kifolyólag elvették az útlevelét, valamilyen módon (csakis illegális úton lehetett) eljutott Budapestre és itt menedékjogot kért.

 

A kormány kommentárja szerint igaz, hogy Pesten tartózkodik Gruevszki, hogy menedékjogot kért és hogy biztonsági okokból Pesten indíthatta el és itt bírálják el a menekült kérelmét, és ezen felül még különös védelmet is nyújt neki ártunk és ormányunk, de mindez teljesen rendben van, nincs itt semmi látnivaló. Pedig jogtalanul teszi mindezt, mert saját maga függesztette fel ennek a különleges-bánásmód-szabálynak az alkalmazását a (kamu) válsághelyzetre hivatkozással.

 

Jogilag: ha egy ország aláírta azt a nemzetközi egyezményt, mely szerint a részes országok az egymás bírósági ítéleteit elismerik, akkor nincs helye egyéb állami aktusnak. Pont. Mi aláírtuk és Macedónia is részes ország. Ennyi, nincs helye további jogi vitának a nemzetközi jog szerint. A magyar jogot egyébként is lábbal tiporják.

 

Szóval mi is történt?

 

Egy biztonságosnak számító országból egy hivatalosan elítélt bűnöző útlevél nélkül, illegálisan átléphette a Magyar határt és jogtalanul adhatott be egy menedékjogi kérelmet, amit még jó hosszan meg is fognak vizsgálni (elutasítás helyett) és ráadásul az elítélt különös kormányvédelem alatt áll (törvénytelenül). Ezek a tények. Az hogy lehetséges, hogy a kormány (diplomatái útján) még segítette is az illegális határátlépését? Másképp, hogyan tudott volna eljutni Budapestre (állítólag albániai Magyar diplomata járműben hozták át).

 

Mi is a kormány szerepe ebben? Az, hogy nyíltan megszegi a saját maga által létrehozott és sulykolt jogszabályait és így egy illegális határátlépő bűntársa lett hivatalosan, a „bevándorlást segítő bűnözővé” vált a törvény betűje szerint. Ha a saját szabályait lábbal tiporja, akkor ezzel megszüntette volna Magyarországon a jogállamot és bevezette az önkényuralmat? A Magyar Állam közrehatása és törvényszegése sajnos egyre egyértelműbb ebben a sztoriban! Egy kormány, amely a saját törvényeit sem tartja be és ebben a tevékenységében társul egy hivatalosan elítélt bűnözővel, az önkéntesen bevezette a despotizmust Magyarország területén.

 

A következő kérdések merültek fel: mától Magyarországon az állampolgárnak mennyire kell betartania a jogszabályokat, vagy valakikre nem vonatkoznak a törvények? Mivel a törvényeket és egyezményeket a kormány sem veszi figyelembe, megkérdőjelezhető-e az érvényes jogrend? Érvénytelenítette-e a migráncs jogszabályait ezzel a macedón-menekült aktussal Orbán?

 

Választ úgysem kapunk, majd csak kommunikációt. Mi lesz itt, térdre imához!

 

Legyen SZAVA

 

Ui.: a kommentelés a FB oldalon lehetséges

Akkor a Fidesznek nincs is 2/3-a?

Sargeniti szavazást megtámadó Fidesz logikájával: Az összes szavazóknak CSAK A 33%-A SZAVAZOTT A FIDESZRE 2018-ban listán, a többiek tartózkodtak vagy nem rájuk szavaztak

A Sargentini-jelentést 2/3-os többséggel elfogadta az Európai Parlament és annak a konzervatív pártcsaládja, az Európai Néppárt is (EPP). Vagyis, a Fidesz elvbarátai helyeselték azt a megállapítást, hogy a magyar kormány RENDSZERSZINTEN megszegte az EU alapvető szabályait és elveit. Ez az alapja, hogy elkezdjék a 7. cikkely alkalmazásának folyamatát.

A parlamenti határozatban nem csak a korrupció, vagy egyedül a menekült politika, vagy csak a tudományos élet vegzálása, hanem sok egyéb, fontosabb téma van, vagyis szisztematikusan sérti az Európai jogrendszert és ez mostanra kiverte a biztosítékot az Európai Parlamentben. Orbán megint elment a falig és kapott egy MÉRETES KOKIT, a régi konzervatív elvbarátaitól is. Ebből látszik, hogy aki kritizálja a kormány populista működését, az NEM FELTÉTLENÜL BALODALI. Sőt, éppen a konzervatívoktól hiteles a kritika, valamint a klasszikus polgári rétegtől. Mivel a magyar kormány már a jobboldali spektrum szélére sodródott, ezért a konzervatívok jobbközépről joggal bírálják. Vagyis, már NEM SZÁMÍT POLGÁRI PÁRTNAK, már nem centrális erőtér, hanem a mérsékelt jobbközépről annak peremére sodródott, amit úgy hívnak, hogy POPULISTA SZÉLSŐJOBB. A német AfD, a francia LePen, az osztrak FPÖ es az olasz Liga mellett emlegetik, ahol a nacionalizmus, az idegengyűlület, a bezárkózás, elszigetelődés, az autoriter berendezkedés, a propaganda és az agresszió a menő. Ha ezt elfogadja a szavazóbázisuk, lelkük rajta, de ez a tény.

Hiába, hogy a Fidesz európai párttársai is figyelmeztették, de mivel rosszabbodott a helyzet, végül ők is megszavazták a Sargentini-jelentést, mert vannak elveik. Ennek ellenére, Orbán nem szállt magába, hanem most formai okból megtámadja a Határozatot arra hivatkozva, hogy a tartózkodókat nem vették figyelembe a szavazatszámláláskor. Nem érdekli a 12 pontos tartalom, csak egy témán, a migráns-kérdésen lovagol. Az se érdekli a Fideszt, hogy ez a döntésrend 1979 óta és az EU Parlamentje a szavazás előtt kért is egy állásfoglalást a EU Bizottság jogi szakszolgálatától. Nem szokták figyelembe venni a tartózkodókat. Igazából mindegy is, mi lesz a döntése az EU bíróságnak, így vagy úgy, de a többség határozott a jelentés mellett, a demokrácia és jogállam érdekében, és ezt kellene belátniuk a Fidesz szavazóknak. Ez inkább egy politikai döntés, mint jogi jellegű Határozat, a 7. cikkelyt úgysem lehet végigvinni senkivel szemben (mindig lesz egy haveri  kormányfő, aki ellene szavaz). 

Viszont, ha továbbgondoljuk a Fidesz érvelését, vagyis, hogy a tartózkodókat a "nem" szavazatokhoz kell számítani, akkor a Fidesz sem 2014-ben, sem 2018-ban nem szerezte volna meg az egyszerű többséget se, mindössze az összes szavazónak CSAK A 33%-A SZAVAZOTT A FIDESZRE 2018-ban listán, a többi 67% tartózkodott vagy nem a Fideszre szavazott. Akkor most, hogy van ez? Gondolkodjunk ezen egy kicsit:

nem_fideszre_szavaztak_2018.jpg

Látszik az ábrán az egyszemélyes választási rendszer igazságtalansága, ami ellen már évek óta kapálózik az ellenzék, de csak most elérte az EU ingerküszöbét. Pedig főleg ez - és az Alaptörvény - volt az Orbán 8 év rákfenéje, és az elmúlt választás volt a demokratikus lejtmenetünk legtraumatikusabb mérföldföldköve. Ez utóbbin vált világossá minden szavazónak az egyoldalú választási rendszer és a Válaszási Bizottság "furcsán szelektív" működése. A Sargentini szavazás ellen támadó Fidesz logika alapján (a tartózkodók beszámítása) nem lenne a Fidesznek többsége és koalícióra kényszerülne. 

Nézzük át, hogy milyen európai lehetőségei vannak Orbánnak és az EU-nak a parlamenti döntés után:

1. Egyrészt, kiléphet a konzervatív Néppárt frakciójából (vagy kizárják). Ekkor biztos, hogy megalakítja a fenti szélsőséges populistákkal a bevándorlás-ellenes frakcióját és úgy indul az EU választásokon. Exportálhatja az itthon "bevált" propagandát, az európaiak megfélemlítését, az "alternatív tények" terjesztését az EU-ról, ENSZ-ről, az EPP-ről, Merkelről, a mérsékeltekről és persze Macronról. Mindenki ellenség. A negatív kampányában az sem kizárt, hogy informatikai segítséget kap az orosz heckerektől és pénzügyi központokból. Good Luck populista frakció (not).

2. Vagy másrészt, a Néppártot megpróbálja belülről a saját képére alakítani, erősíteni a migráns-ellenes hangokat, csak erre a témára kihegyezni az egészet. Ebben is mindenféle, az EU-ban szokatlan eszköztárat vehet igénybe.

Így vagy úgy, de a migránsozó retorika és a gyűlölködő kampány erősödni fog, készüljünk fel erre. Nem a lényegről lesz szó, hanem csak Sorosról, az arab bűnözésről, csak régi határátlépések szajkózásáról, "fake news" riportokról és álfüggetlen, valójában pénzelt elemzőktől, az "alternatív tényekről".

Magyarországon 3 éve nincsenek bevándorlók, a balkáni útvonalak lezárva.

Az EU-nak az egyik eszköze a híres 7. cikkely, amire semmi esély nincs, mert olyan szerencsétlenül van megfogalmazva, hogy csak 100%-os döntéssel lehet a szavazatát felfüggeszteni egy tagállamnak (quasi kizárni), márpedig mindig van egy haver kormányfő, aki megvétózza ezt.

Az EU másik eszköze, a TÁMOGATÁSOK MEGVÁGÁSA lenne, ami a Fideszt nagyon érzékenyen érintené, mert nagyrészt ebből fizeti az oligarcháit. 2020-tól az EU el akarja zárni a pénzcsapokat azon országoktól, akiknek a kormányai nem tartják be a demokratikus normákat. Most, hogy elfogyni látszik az EU támogatások összege, emiatt fordult oda Orbán az oroszországi pénzek (Paks II.) és a kínai tőkék irányába (Belgrádi vasút). Ez is bizonyítja, hogy igazából a nagy pénz motiválja és nem az ország érdeke (ezt igazolta a letelepedési kötvényekkel beengedett bevándorlók jelensége, pénzért jöhet).

Egyébként, a Fidesz-rezsim alaltt az EU-tól kapott 10.000 MILLIÁRD Ft támogatás felhasználása nem túl hatékonyan történt meg, mert az ország GDP-je nem nőtt olyan mértékben, mint amennyi pénz beáramlott, tehát minimum rosszul fektették be, vagy inkább "elvesztette közpénz jellegét". Közben viszont a rengeteg ingyen pénz birtokában torzították a piacokat szinte minden szegmensben (a szállodaipartól az energetikáig, a közvilágítástól a szolgáltatásokig). És a torz piacok alapja az a demokrácia deficit, a feléjük hajló jogszabályhalmaz, amit a "kétharmad" nevében létrehozott a Fidesz.

A EU parlamenti határozat középpontja - az Orbáni retorikával ellentétben - nem a migránsozás, hanem szisztematikus jogállam rombolás, amit elítélt az EU:

Az egyszemélyes Alaptörvény elfogadását sérelmezik, az egyszemélyes választási törvény meghozatalát, ami rendkívüli módon igazságtalan és a Fidesznek kedvez. Az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbításáról van szó, a népszavazások tematikus tiltásáról és bürokrarikus ellehetetlenítéséről, a perbíróságok megfélemlítéséről, az új közigazgatási bíróság élére hűséges emberének kinevezéséről, a médiák bekebelezéséréről és a közmédia pártpropaganda szócsővé silányításáról, stb. Más ország is hibázik néha-néha, egyszer-egyszer megbotlik és akkor elindítanak egy ún. kötelességszegési eljárást, de azok egyszeri esetek és kijavíthatók, jelen esetben viszont szisztematikusan kódolt problémáról van szó, alapvető elvek megsértéséről, és ez nem tolerálható az EU-ban. Ezek egyetemes, alapvető értékek, és az európai klubnak ezek a játékszabályai.

Ezen játékszabályok rosszhiszemű megsértése ellen most bátran szót emeltek a konzervatívok is, elítélték ezt az orbáni működést. Kicsit lassan ugyan, mert ilyen az EU bürokráciája, de megszavazták elsöprő többséggel. 

Aki a kormánypropagandát ezek után is mindenféle lelkiismereti felülvizsgálat nélkül visszhangozza, ott valami zavarja a tisztánlátást (a pénzügyi érdek, a félelem vagy elmeállapot) vagy nem tartozik a szavazóbázisának tekintett klasszikus polgársághoz. A klasszikus polgár ugyanis, mint egyén, mindig egy kicsit kritikusan kell, hogy viszonyuljon bármilyen kormányhoz és a hatalomboz. Mert az egyéni szabadsága, érdekérvényesítése ezt kívánja meg egy kiegyenlített helyzetben. Amikor a vezetőhöz kell idomulni a gazdasági érvényesüléshez az egy autoriter-feudalista vazallus rendszer, ha ezt kiegészítik a kultúrális- vagy sportéletben való érvényesüléshez szükséges azonosulással, az már nem polgári ország, hanem inkább horthysta-kádárista állampárt. 

Kedves Polgárság! Ideje észrevenni, hogy már nem polgári, nem fiatal, nem demokrata és nem szövetség. És, hogy a nacionalizmus nem összekeverendő a valódi hazafisággal, a hatalommámor a valódi országjobbítással. Olyan, hogy illiberális demokrácia nem létezik, ez egy oximoron, a jelzős szerkezet egyik tagja kioltja a másik jelentését. A valódi polgárságnak ezeket a fogalmakat kellene kitisztázniuk a fejükben, mielőtt újra Orbánra szavaznának 2019-ben.

Végül egy visszatekintés: a Fidesz megalakulásakor még egy européer programot hirdetett (megvan első eredeti, sencilezett változata - írtunk is itt róla), majd 1998-ban hirtelen átváltott konzervatív-polgári vizekre (mert ott látta meg a piaci rést), majd 2018-ban szélsőséges populista lett, mert ez volt kifizetődő. Ezt úgy hívják, hogy szavazat-kufárkodás és nem igazán hiteles a demokratikus közösség szemében.

Ezzel a döntéssel meg is bélyegezték a tekintélyuralmát és hivatalosan "despota" lett.

Azt azért megjegyezzük, hogy ez az agresszíveskedés a nemzetközi közösséggel szemben már visszaütött az újkori történelemben, kétszer is. Egyszer a 20-es években, Trianon formájában, másodszor a 40-es években, nem kell részleteznünk a hatásait. 

 

Legyen SZAVA!

Választásnak látszó tárgy, avagy a Kamuparlament létrehozása

A KAMUPARLAMENT LÁTSZATVÁLASZTÁSA

A laikus is látja, nincs rendben ez az ábra, hogy “narancsba borult” volna szinte az egész ország. Nem lehetséges ilyen mértékű győzelem, csak egy egy banánköztársaságban vagy Urambocsá', egy diktatórikussá váló rendszerben. A színjáték folytatódik, és a megtévesztett nép tapsol hozzá. Ez egy látszatválasztás útján létrejövő látszat parlament, egy KAMU, ami nem tükrözi a valós választói akaratot. Egy látszatországban, ahol látszat az Alkotmánybíróság, látszat a kormányzás, látszat a választási iroda és egyéb látszat sóhivatalok (pl. GVH, Számvevőszék), látszat a közmédia, minden hatalmi és gazdasági ág EGYETLENEGY ember akaratának van alárendelve. Ő dönt a törvényekről, a költségvetésről, a hadseregről, a médiáról, sok ezer milliárd közvagyonról. Felesleges bemenni a Parlament épületébe, az ellenzéknek pláne, csak kivülről fogják szemlélni a műsort, érdemi ráhatásuk nincs és nem lesz. A 2/3 egyenlő a TELJHATALOMMAL.

valasztas_2018.jpg

A jelen választási rendszer 2011-ben lett elbaltázva, amikor vette a Fidesz a történelmi bátorságot, hogy egymaga új választási törvényt (és Alaptörvényt) fogadjon el az emberek feje fölött. Azóta lejt a pálya. Feléjük. Nem kicsit. 

2014-ben 44% szavazattal szereztek 66%-ot, most is hasonló lesz a helyzet (48=67). Igazi Grál-lovagok ők, akik csináltak maguknak egy szabályrendszert. A számukra oly kedves focis hasonlattal élve: rúgnak 4 gólt, de végül 7-t írnak be nekik.
Mit ne mondjunk: a sportszerűség csúcsa, sóhajtozhatnánk, hogy így könnyű. Ehhez a “győzelmi” arányhoz persze kell még az ellenzék széthúzása is, de akkor is, rendjén van ez? Nem azt várja el a szavazó, hogy ha egy párt 48%-t szerez (annyi választópolgár szavaz rá), akkor annak annyi mandátuma is legyen? És ne másfélszer annyi.

Micsoda arcul csapása ez a szavazóknak, akik azért mentek el ilyen nagy számban szavazni - feléledve apátiájukból -, mert valamilyen VÁLTOZÁST AKARTAK. Egy kontrollált Fideszt és nem megint egy teljhatalmú Fideszt. Milyen üzenet ez most a választóknak (és a fiataloknak) hosszútávon? Ha megfeszülsz sem lehet még egy döntetlent se kihozni, mert IGAZSÁGTALANOK a szabályok. Persze, az ellenzéknek is van szerepe, hogy nem álltak be egy jelölt mögé minden körzetben, de akkor is keser-édes ez a "győzelem" a Fidesznek. ARÁNYTALANUL túlnyerték magukat.

Felmerül a kérdés: az új 2/3-dal mit fognak most kezdeni, QUO VADIS, MAGYARORSZÁG? Akár jóra is fordíthatnák ezt a hatalmat. Ugyanis bármit megtehetnek, ha a nép hagyja és miért ne hagyná, eddig is működött az agymosás és a szalámi taktika. Bármilyen sarkallatos törvényt átírhatnak, legfőbb ügyész örökre megválasztják, a Várat "kisajátítják" maguknak, bármilyen állami vagyont zsebre tehetnek (Paks, stadionok, a Vár átépítés árai büntetlenül triplázódhatnak), a választást, mint olyat el is törölhetik (ja nem, a látszatot fenn kell tartani), kiléphetnek az Unióból, csatlakozhatnak Oroszországhoz. Lehetnénk pl. királyság, vagy örökös és örökletes elnöki hatalom Viktornak és leszármazóinak, de elég lesz a választással csak 6-10 évente bíbelődni. A sajtó nagy részét már bekebelezték (ez folytatódni fog), az energia szektorra rátették a kezüket, az ingatlanvagyonuk kolosszális, bankrendszer pipa, most lesz mobilcégük is (Telenor). A bíróságok és a bírók eddig még ellenálltak, de azoknak is nekimennek, és ha lepattannak, akkor majd kiépítenek egy párhuzamos bírósági rendszert a Közszolgálati "egyetem" (volt foxi-maxi) klientúrából, akik úgy táncolnak, ahogy Orbán fütyül (ezt már megkezdték a közigazgatási bíróságokkal). A gazdaságban minden és mindenki - aki nem exportra termel - az államtól fog függeni, a belföldi KKV piacok még jobban torzulnak, a független tájékoztatás elhal, aki nem igazodik, azt félreállítják. 

Amíg a nép ezt az egyoldalúságot, ezt a SPORTSZERŰTLEN ÁLDEMOKRÁCIÁT nem érti meg, nem látja át, addig ez nem fog változni. Most talán ráébrednek, hogy nem létezik olyan egy demokráciában, hogy szinte egy egész ország egyfelé szavazna, minden narancsszínű lenne, miközben csak 48% tette oda az X-t, ez nem stimmel, NEM TISZTESSÉGES. Ez a ráébredés viszont eltart egy darabig, addig meg megy tovább a kirakatban a parlamenti színjáték és a propagandisztikus kamunikáció...


Legyen Szava!

Hogyan legyünk mi is Svájc?

Hogyan lett a szegény mezőgazdasági Svájcból a világ egyik leggazdagabb országa, a legmagasabb életszínvonallal? Ehhez vissza kell nézni a 19.-ik századba, pontosan 1848-ba.

Rémlik valami? 1848, itt Magyarországon is fordulópont volt és addig mindkét ország hasonló paraméterekkel indult. Ha Svájcban sikerült a gazdasági fordulat itt meg nem, akkor annak magyarázata kell hogy legyen. 

img_1909.JPG

1803-ig a Helvetikus Köztársaság egy centralista feudális állam volt. Azt követően a Svájci Esküszövetkezet egy laza államszövetség volt, de nem volt egységes állam. Ez változott meg 1848-ban, az új alkotmány bevezetésével. Akkor alakult ki a Szövetségi Állam egy polgárháború utáni kiegyezés erdményeként. Egy évvel elötte kilépett a 7 konzervativ katolikus ó-kanton a szövetségböl, hogy megvédjék a katolikus alaprendet a többi liberális református kantonok ellen, akik főleg a jezsuiták befolyása ellen harcoltak. Ezek a liberális kantonok egy egységes államért harcoltak, míg a konzervativ katolikus kantonok ezt ellenezték. Végűl kapituláltak a legyőzött katolikus kantonok és a győztesek bevezették a liberális alkotmányokat. Ezenfelül be is lett vezetve egy Szövetségi Alkotmány, mely helyettesítette az addig érvényes szövetségi szerződést. Igy jött létre a laza államszövetségböl egy egységes szövetségi állam, ahonan nem léphettek ki a kantonok ezentúl. Ez az alkotmány mai napig érvényben van alapjaiban, ha több totálreviziókon is átment azóta.

De miért is volt ennek az új alkotmánynak ilyen pozitív gazdasági következménye? Azért, mert benne a kor liberális forrradalma testesült meg és bevezetésre a gazdaság-centrikus modell. Megtartották a föderális struktúrát, de az állami bürokrácia szerény szinten lett tartva (a mai napig). Rögzítésre került a szövetségii államfelfogás egy decentralizált, az önkormányzati autonómiára épülő államfelépítési struktúrával. Ez ahhoz vezetett, hogy az állam közel áll a polgáraihoz és így az az állammal való azonosulás szintje rendkívül magas a polgárokban, partneri a viszony. Ráadásul, egy permanens konkurenciahelyzetet teremt a térségi testületek közöt és igy mindig ösztönözi őket arra, hogy hatékony megoldásokat találjanak. A másik fontos aspektus, a közvetlen demokrácia, a népszavazások. A nép az egyetlen és legfelső szuverén hatalma egy államnak, mely a polgárai szolgálatában áll és ahol kevés a felsőrendű allűr, egy állam, amely nem üti az orrát az emberek magánügyeibe, semmi köze sincs bankkontóihoz, aki csak súlyos gyanú esetén kotorászik a polgár ügyeiben.

Szóval egy föderális struktúra és egy szerény bürokrácia alapozzák meg a svájci vállalkozóbarát környezetet

Mivel Svájcnak, mint kis országnak kicsi a hazai piaca - úgy mint nekünk is – ezáltal kényszerítve van nyitni a világ felé és ez a világra-nyitottság engedett mindenféle külföldi befolyásnak. A református-liberális szemlélet odavonzotta főként a Franciaországban üldözött protestáns hugenottákat, mint a Nestlét és Sandoz-t, akik Svájcban látták meg a lehetőséget egy szabadelvü környezetben gazdálkodni.

Eleinte a textiliparban erősödött meg Svájc. Kezdetében - hasonlóan a 20-ik század hatvanas és hetvenes évekbeli japán modellhez - koppintották az angol textilgépeket, majd szép lassan saját gépeket fejlesztettek. Így fellendült gépgyártóipar is. A BBC, a Sulzer, az Escher Wyss meg a Saurer csak egy pár példa arra, hogy milyen világcégek lettek ebböl.Ugyanakkor a textilek mintázására szükséges vegyi alapú festékgyártás is elkezdődött, így megalapítva a híres svájci vegyipart és abból kinőve a gyógyszeripart. A református munkaerkölcsből kifolyólag és a gépipar fejlesztésével egy új iparág is létrejött: a preciziós ipar. Finomműszerek, mérők meg az óraipar, ebbe egyedülálló lett Svájc. A francia hugenották, mint Néstlé és Suchard meg az édesség és kakaóipart hozták Svájcba, mely nemcsak Svájchoz köti a csokiipart, de az egész élelmiszeriparban világszerte az első helyezettek közt van. Így nem véletlen, hogy még a 20. század elején is a Svájci népgazdaság Amerika elött állt. Pedig eddig még a pénzügyi szektorról még nem is beszéltünk. Szándékosan nem, mivel pont annak a tévhitnek akartunk ellentmondani, hogy a svájci gazdaság a bankok sikerén alapul. Az késöbb történt csak, mikor Svájc kimaradt a két világháborúkból és így zűrös időkben is továbbgazdálkodhatott. Igen, de miért maradt ki és miért bíztak a külföldiek a svájci bankszektorban? Mert Svájcban a jogbiztonság, a stabilitás, a megbízhatóság és a diszkréció megteremtették a sikerét a pénzügyi központnak. Ugyanezekböl az okokbol nőtt ki párhuzamosan a bankiparhoz a biztosítási ipar, mely ugyanúgy mint a bankipar, a világ egyik legnagyobb szereplője lett.

De amellett, hogy a leírtak szerint jöttek létre gépgyartóiparban, a vegyi- és gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, a precizios gépiparban, a bank- és a biztosításiparban a nagy multinacionális gazdasági szereplők, Svájc igazi jólétének a megalpozói a kis és középvállalkozások, a kisiparosok és kereskedők. Ezek a svájci gazdaság gerincét alkotják. És miért? Azért mert lokális szinten összefogtak. Mert nem egymás ellen licitálnak, mert nem dolgoznak ár alul, mert nem "schwarzolnak", nem "fusiznak". És, mert a lokális megbízók a helyi szereplőket helyezik elsőtérbe. De mindez lokális szinten és nem államilag centralizáltan és főleg nem pártvonalak elosztásában. A helyi emberek ismerik egymást és bíznak egymásban és ez a bizalom az, ami a sikeres gazdasági együttműködést biztositja. Ez a szociális kohezió, az összefogás meg a regionális konkurrencia egymás között, mind ez vezet jó megoldásokhoz, mindenki érdekében. Azért nincsenek rossz fizetések, mert a helyi szereplők tudják, hogy ha a szomszédjának nincs miböl vásárolnia, nincs is piaca a termékeinek vagy szolgáltatásainak. Ez egy szövetségi szemlélet, ahol mindenki hozzájárul a magáéval.

Már majdnem az igazságnál tartunk, de ez mind még mindig nem magyarázza teljes egészében a svájci sikermodellt. Az i-re a pontot a a duális egyetemi és üzemi-képzési oktatási rendszer teszi fel. A középiskola után, aki nem egyetemi kiképzésre pályázik, az a választott szakmáját nemcsak iskolában tanulja, hanem már tanoncként üzemben dolgozik és amellett jár a szakközépiskolába. Együttműködik az ipar az oktatással és így igény szerint képzik a leendő munkaerőt, kellő létszámban.img_1910.PNG

Nos és akkor miért ne működhetne a svájci modell nálunk is? A kiindulópont és az adottságok hasonlóak. Magyarország ugyanúgy egy agrárország, ahol ipar is van, ráadásul a földrajzi körülmények jobbak, mert sokkal nagyobb a lapos termőföld és melegebb a klíma. Magyarországon van ipari infrastruktúra, a hagyományok itt is az élelmiszeripar, a gépipar, a textilipar meg a vegyipar. Plusszban még a megújuló energiaellátáshoz is akalmas körülmények léteznek. A magyar nép szintén kicsiben gondolkozik, rengetegen kisiparosok. az agrárszférában rengeteg olyan hagyomány és eljárás létezik, ami a mai bioorientált piacon érvényesíthető lehetne. Az ős tönkölybúza, az állattenyésztés a különleges fajtákból, mint a mangalica meg a szürkemarha egyedülálló és piacképes. Egyszóval, az alapok megvannak. Ugyanakkor Magyarországnak sincs túl nagy saját piaca, így mi is kényszerítve vagyunk nemzetközi dimenziókban gondolkozni, és a kényszer a legjobb hajtóerő lehet. Tehát mi is kell, hogy hasonló irányban fejlődjünk Svájccal? Olyan gazdaság-centrikus gondolkodásmód, a nyitottság a külföld felé, meg főleg a megbízhatóság, a felelőségvállalás, a bürokráciamentesség és mindenfelett a stabilitás és a jogbiztonság. Az utóbbiak a politika feladata lenne egy szükséges államháztartási és intézmény reform formájában, az előzőiek meg egy gondolkodásmód-változtatást igényelnek. Na, az a nehéz feladat, de enélkül nem lehet jó irányba haladni. Amíg a szocializmusban megtanult ügyeskedő mentalitás uralkodik a fejekben (kormányzati szinten is) a tisztességes jellegü munka-etika helyett, addig nem valósítható meg ez a modell. Amíg az államal való viszony ez egyénnek nem partneralapú, addig baj van. Az alattvalók, szolgák lesik a feljebbvalót és a leeső falatot. Meg kell fordítani a relációt és az kormánynak kell szolgálnia a népet. Ez viszont csak úgy változhat, ha látunk példát, ha látjuk hogy működik az a szemlélet.

Ezt hogyan lehetne ezt legegyszerübben létrehozni? Úgy, hogy a reformunk során átvesszük a svájci rendszert, persze adaptálva a magyar viszonyokhoz ahol szükséges. A know-how már megvan, a gazdasági fejlesztések kottája, a munkaerő megőrzése, az állam visszaszorítása, a bank- és egészségügyszisztéma, zöldenergia-termelés napelem parkokkal, készen áll a recept. Akár kialakíthatunk Svájccal egy szorosabb együttműködési keretszerződést, mely mindkét országnak megoldja a saját problémáját a kontinensen belül. A két különcködő ország összefoghatna minden szinten, hogy a másik hiányait pótolja, kiegészítse. Így tudna Magyarország hozzánőni egy sikeres nyugati gazdasági környezethez és nem az EU koldusa maradni. Svájc pedig jó minőságű agrár-termékekhez jutna és olcsó zöldenergiához. Lehet, hogy ez egy Huxit-ot igényelne Magyarország részéről, és lehet, hogy egy Brexit utáni Nagy-Britannia is belépne egy ilyen társulásba, lehet hogy az EU lecsökkenne egy gazdasági szabadpiaci zónára közös védelmi rendszerrel, lehet hogy ez a végén egész Európa előnyévé válhat. Nekünk viszont perspektívát nyújthatna, már rövidtávon is a Svájccal való együttműködés. Lehet. Próba szerencse, vesztenivalónk nincs! Svájc is szegény agrárország volt és sikerült felemelkednie. Nekünk is sikerülhet.

Legyen Szava !

 

 

 

Szerzőnk svájci-magyar állampolgár.

A rendszer paranoiája

A BKK és T-Com kontra 18 éves hobbi-hekker témából az alábbi tanulságokat vagyunk kénytelenek levonni:

27 évvel a rendszerváltás, és a jelenlegi NER regnálásának 7. évében eljutottunk oda, ahol az ország, illetve az állampolgárok jogbiztonsága 1950-ben, vagy jobb esetben 1960-ban volt. Az a tény, amit most már sokadszor kell elviselnünk, hogy a kormányzat, illetve annak hűséges alkalmazottai, az Orbán testőreiből alakul TEK, a Polt Péter legfőbb ügyész által felügyelt rendőrség, - akik szolgálnak és védenek - azokkal szemben, akik száz meg 100 MILLIÁRDOKAT rabolnak, szemet huny, semmilyen büntető eljárást nem indít, vagy azt változatos ÉS KREÁLT indokokkal megszünteti, addig a rendszert érő legkisebb kritika, nemtetszés, vagy ellenszegülés első jelére azonnal beveti a rendőrség és a "terrorelhárítás" teljes arzenálját, és ha kell, ha nem, azonnal vasököllel lecsap. Aránytalanul.

Fegyveres különítményt küld kii egy 18 éves hobbi-hekkerhez, ahelyett, hogy megfontolás tárgyává tenné, hogy történt-e bűncselekmény, ha igen, mi az. Egy erőszakos, élet elleni bűncselekmény esetén arányos az azonnali és határozott fellépés, a gyors gyanúsítás és "rabosítás", ahogy ők szeretik becézni. Volt már a TEK-nek is kirohanása a Műszaki Egyetem előadó termébe, ahol egy diák a padra borulva aludt és őt kellett "semlegesíteni". A vizes világbajnokság alatt a Margitszigeten tanyázó TEK-es harckocsik olyan benyomást keltettek, mintha polgárháborús övezetben, a régi Libanonban vagy a mostani Szíriában lennénk. Ez mind csak önigazolás és a feleslegesen elégetett adómilliárdok szerecsenmosdatásai. 

Ha a rendszert bírálókkal szemben is olyan kesztyűs kezekkel bánnának, mint a Tarsoly, Matolcsy, Rogán, Mészáros és a hasonlók esetében, akkor ez  - mint általános kórtünet - még érthető lenne. Viszont a bírálókkal szemben azonnal, és ugyanolyan durván lépnek, mint annak idején Rajk László és csoportja esetében. Ők így képzelik a szolgálatot és a védelmet. Hát igen, jó előkép volt Bástya elvtárs a Tanú című filmből, a különbség csak annyi, hogy ez nem fikció, hanem a szabad magyarok bőrére megy.

Legyen Szava!

[vendégszerzőnk tollából]

 

 

 

Halottról igazat vagy semmit, azaz történelmi tudattágítás következik

Orbán és Rákosi öröksége: Nagy Imre

A jelenlegi hatalom nem mondhatja ki, hogy egy kegyetlen kommunista vezető volt, hiszen Orbán is részt vett az újratemetésen. Mi kimondjuk. De mortuis nil nisi bene (Halottakról igazat vagy semmit).

thumb.jpeg

 

Látszólag nem sok köze van a végvári vitéz-Orbán Viktornak a kommunistamártír-Nagy Imréhez, hiszen történelmi közös metszetük nincs, és elvileg előbbi sokat tett utóbbi rendszerének megdöntéséért. De ideológiailag nagyon is van. Ugyanis Orbán ott folytatja, ahol Nagy abbahagyta; építi a központosított, média-kontrollált, káder-bátyám rendszert, amelyben nincs helye önálló gondolatnak, ellenzéknek, nyugatias viselkedésnek, független választásoknak. A TSZ rendszerből nagybirtokosi vazallusi rendszer nőtt ki, a kommunista elvtársképzésből gondolkodásmentes szakmunkásképzés lett, az ötéves tervgazdálkodásból négyéves kampányköltségvetés, és még sorolhatnánk.

Nem véletlen, és erőteljesen szimbolikus, hogy Orbán politikai pályafutását történelmi hazugsággal kezdte, hitet téve Nagy Imre munkássága, "mártírsága" mellett. A nagy mű folytatódik, elvtársaik a helyükön, a Nagy Közös Kassza ismét lelkes fosztogatókra talált, a kerítések újra építés alatt...

Mindezek tükrében és a jeles dátum, Nagy Imre újratemetésének évfordulója (június 16.) közeledtével érdemes megvizsgálni "Hősünk" valódi tetteit, '56 előtti munkásságát. Történelmi tudattágítás következik: 

Nagy Imre neve összeforrt a mártír és a vértanú jelzőkkel, miközben életének jelentős részében vállalhatatlan kegyetlenségeket, bűnöket követett elKevesen tudják róla, hogy ő volt a belügyminiszter a németek kollektív felelősség alapján történt deportálásakor, amelyet személyesen irányított Budaörsön és Törökbálinton. A malenkij robotra hurcolást belügyminiszterként egyetértően támogatta. Jelentős szerepet vállalt a kisgazda parlamenti képviselők elhurcoltatásában is. Ő dolgozta ki és kezdetben miniszterként, majd a Központi Vezetőség osztályvezetőjeként, végül miniszterelnökként irányította a begyűjtés borzalmas rendszerét. Ennek során egymillió ember ellen indult büntetőeljárás árurejtegetés, feketézés és az élelmiszerellátás biztonságának veszélyeztetése miatt, 350 ezer per zajlott le, amelyek kapcsán mintegy 320 halálos ítéletet hajtottak végre, többet, mint az 56-os forradalom megtorlásaként.  Első miniszterelnöksége alatt tovább folyt a kommunista terror, a politikai foglyok egy részét börtönbe tartották, igaz, a Belügyminisztériumba olvasztva, de tovább működtette az ÁVH-t is. A 8 általános iskolai végzettségű Nagy Imre a párt utasítására lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, nevéhez tényleges tudományos publikáció nem fűződik, akadémiai székfoglalója Sztálin utolsó könyvének méltatása volt. Ennek ellenére az MTA ma is tagjaként tartja számon és évi 45 millió forinttal támogatja az unokája által vezetett Nagy Imre Alapítványt, amelynek gyakorlatilag ez az egyetlen forrása. 

Nagy Imre megítélésében a jelenlegi kormány kettős játékot űz. A polgári hatalom nem mondja ki, hogy egy kegyetlen kommunista vezető volt, hiszen Orbán is részt vett az újratemetésen, ugyanakkor az 1956-os forradalom 60. évfordulóján tartott állami megemlékezéseken szinte ki sem ejtették a nevét. Sőt!  Trócsányi László igazságügy miniszter 2016.06.16-án Nagy Imrét méltató beszédet tartott a Vértanúk terén. A média részletesen beszámolt erről, de egy fontos momentumról viszont szó sem esett. Trócsányi szerint Nagy Imre illegitim miniszterelnök volt 1956-ban! A Minisztérium honlapján közzétett teljes szöveg erre vonatkozó részlete így szól: "Engedjenek meg egy apró zárójelet a közjogásznak. A Kádár-rendszer hatalmát a szovjet tankok alapozták meg és tartották fenn. Közjogi értelemben azonban a „mártír miniszterelnök” legitimitása is kétséges lehet. Őt sem egy szabad és tisztességes választások eredményeképpen létrejött parlamenti többség, hanem az események, valamiféle spontán népakarat emelte a miniszterelnöki székbe.". Ehhez annyi fűzhető hozzá, hogy semmiféle spontán népakaratról nem volt szó, az elvtársainak egy szűk csoportja nevezte ki a nép tudta nélkül Nagyot miniszterelnöknek.

Nagy Imre nem az 1956-os forradalom irányítója, hanem annak árulója volt. Miután kikiáltotta magát miniszterelnöknek, egy napon belül szembesült azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a valódi forradalmárok nem ismerik el vezetőjüknek. Annyira megsértődhetett ezért, hogy 1956.10.25-i rádióbeszédében egyenesen ellenforradalmárnak bélyegezte az ellenállókat, s azzal fenyegetődzött, aki közülük nem teszi le a fegyvert, az statáriális bíróság elé kerül. A november 4-i beszéde pedig nyilvánvaló hazugságoktól hemzsegett. Csapataink nem álltak harcban, éppen azért, mert ő megtiltotta, hogy egy lövést is leadjanak a szovjetekre, a kormány pedig nem állt a helyén, hiszen a beszéde után annak minden hozzá hű tagjával és családjaikkal bemenekültek a Jugoszláv nagykövetségre, sorsára hagyva az igazi forradalmárokat. A november 4-i beszéd részben az általa lenézett forradalmárok becsapása érdekében hangzott el, hogy minél többen higgyék el, van értelme a fegyveres ellenállásnak (s így minél többen haljanak meg).

A mai politikai elit többsége részt vállalt Nagy Imre és társai újratemetésében, annak érdekében, hogy a gyűlölt diktátorba, Kádár Jánosba belerúghassanak, s felrázzák a passzív ellenzékieket. De ennek az volt az ára, hogy az egyik kommunista diktátor megbuktatása érdekében egy másik kommunista "diktátort" emeltek piedesztálra.

A kommunista vezetés több mint 42 évig azt hazudta a magyar lakosságnak, hogy a Tanácsköztársaság remek vívmány volt. Generációk nőttek fel ebben a hitben, március 21-e tiszteltére minden évben dramatizált jelenteket adattak elő kisgyermekekkel a közoktatási intézményekben. Aztán a rendszerváltás után kiderült, az egész egy nagy hazugság, Kun Béláék, Szamuely Tiborék, Korvin Ottóék véreskezű szörnyetegek voltak. Most már 28 éve ugyanez a játszma folytatódik, a "véres kezű" Nagy Imréről hazudozik a politikai elit pusztán azért, mert nem kívánja beismerni: tévedtek, amikor részt vállaltak Nagy Imre újratemetésében.

Meddig lehet még Nagy Imrét makulátlan hősként ünnepelni? Mikor beszélhetünk végre a közelmúltról - beleértve az újratemetést is - tisztán, tényszerűen? Meddig lesz még a jövőnk mellett múltunk is politikai kérdés? Elég az elhallgatásból, a központi hazugságokból!

 

Legyen Szava!

Ússzálmár wazze!

Avagy a Taigetosz törvény...

img_0647.JPG

"Az apa kiviszi a hatéves gyerekét úszni tanulni. Bedobja a mélyvízbe, közben egyre hangosabb bátorítással ösztönzi: ússzálmár wazze, ússzálmár wazze! ...... Wazze... legyint lemondóan a végén..."

Gyakorlatilag ezzel az egy "viccel" össze lehet foglalni a kormány köznevelési törvény változtatásának lényéget. A módosítás szerint elvették a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek könnyítését, azaz 2018-tól azokból a tantárgyakból is osztályozzák őket, amelyekben komoly tanulási nehézségeik vannak olyan problémák miatt, mint például a diszlexia, a diszgráfia vagy a diszkalkulia.

Azóta a törvény elnyerte méltó nevét, és Taigetosz-törvénynek hívják azok, akik megértik, miről is van szól. Mint szülők, és mint a magyar társadalom jövőjéért aggódó állampolgárok kifejezett undort érzeztünk minden ide vezető indok, utólagos magyaarázat, és sajnos igen, az ezt törvénybe iktatók irányába. Mert ezidáig minden lopás, törvénytelenség, érzéketlenség ellenére az azokban résztvevőket nem gyűlöltük, irányukba semmilyen negatív érzésünk nem volt, az egész politikát az egyén  társadalmi meggyőződésének szintjén kezeltük, fel sem merült, hogy ideológiai különbségek, pozícióban való visszaélések miatt az érzelmeink bárki iránt megváltozzanak. Sztoikusan, rezignáltan figyeltük, néha megírtuk a véleményünket, ezt néha sokan el is olvasták, ellenvélemények százaival éltek, vagy támogatták. De ez a törvénymódosítás olyan érzést kelt, mint ha élve boncolnának, az indoklása pedig zsigeri undort vált ki.

Egyszerűnek tűnik ami történt: azok is kapjanak osztályzatot, akik szakértő pedagógusok véleménye alapján valamilyen veleszületett, vagy fiatalon kialakult képesség hiányosság miatt eddig fel voltak ez alól mentve. A felmentés egyszerűsített oka az, ami miatt nem küldünk űrhajóst az űrbe, ha arra alkalmatlan, vagy nem kapott kiképzést. Ezek a törvényalkotók azt képzelik, hogy egy 8-9 éves gyereket az fog motiválni, hogy sok egyest kap nyelvtanból vagy matekból. Arról vannak meggyőződve, hogy a bukdácsoló gyerek szülei azért fognak többet foglalkozni a gyerekkel, mert évet kell, hogy ismételjen. Senki nem magyarázta el nekik, hogy az érintett korban a gyerekek fejlődésén nem lehet erőszakot tenni? Egyiknek sem tűnik fel, hogy negatív motivációval ebben a korban olyan traumákat égetnek bele szegényekbe, hogy egy életen keresztül cipelni fogják? Átgondolták, hogy a jelenlegi felvételi rendszerben, ahol az osztályzatok jelentős szerepet játszanak az értékelésnél, ezek a gyerekek semelyik komolyabb intézménybe nem fognak bejutni? Képesek felfogni, hogy néma gyereket nem szóban feleltetünk?

Persze nem az ő gyerekeikre gondolunk: vannak (fizetős) iskolák, amelyek ennek ellenére úgy fognak osztályozni, hogy ne érintése a problémákkal küszködő gyerekeket. Ezek az iskolák általában alapítványi iskolák, és/vagy más nevelési elvek mentén működnek. Akinek van rá pénze, elviszi a gyerekeit ezekbe az iskolákba, és nem csak a fent említett okokból. Az a 95%, akinek erre nincs pénze, ideje, önként ugorjon le a szikláról...

Végül egy ide vágó, nagyon nem PC vicc, amiért előre is elnézést kérünk:
Az apa kiviszi a hatéves gyerekét úszni tanulni. Bedobja a mélyvízbe, közben egyre hangosabb bátorítással ösztönzi: ússzálmár wazze, ússzálmár wazze! ...... Wazze... legyint lemondóan a végén...

Sor(o)stalanság, avagy a nemzeti konfrontáció

Tisztázzunk valamit, Magyarországot nem támadja senki. Tagjai vagyunk az Európai Uniónak és közvetlenül választott képviselőink ülnek az Európai Parlamentben (Szájer József, "Spangli" Tomi és társai), a Európai Unió döntéshozó testületeiben pedig vezetőink képviselnek minket: Orbán Viktor és Navracsics Tibor. Tagjai vagyunk a NATO-nak. Nincsen semmiféle támadás országunk ellen és ha lenne, akkor a fenti szövetségeseink megvédenének minket. A kormánynak nem egy nemlétező támadás elhárításával és a harácsolással kellene foglalkoznia, hanem valódi kormányzással, az ország előre vitelével. Eléggé szánalmas, hogy a EU után (vagy mellett) most két magyar magánszemélyt, Soros Györgyöt és Simicska Lajost pécézett ki magának és ez lett a kormányzati politika fő üzenete. Két alapprobléma van ezzel: egyik. ha ez a Fidesz politikája, szíve rajta, kampányoljon olyan agyament üzenettel, amivel akar. De a kormány ezt a rogáni kormánykamunikáció részeként teszi, az adófizetők pénzéből. Ez viszont nettó hűtlen kezelés, az adópénz elherdálása. Az adót a közös terhek viselése céljából fizetik a polgárok (utak, iskolák, kórházak fenntartása) és nem ilyen légből kapott, habonyi dolgokra, mint kormányzati reklám, ami már eleve egy jogellenes dolog, be kell tiltani. Van a kormánynak állami TV-je, rádiója, van heti kormányinfó, nincs semmilyen alapja, hogy még reklámozzon is évi 50 milliárd adóforintból. Fejlett országokban legalábbis nem szokás.

Kettő: Soros annak idején segítette a Fideszt, személy szerint Orbán Viktort, adott neki pénzt, paripát, fegyvert. Sokat. Simicska Lajos az oligarcha prototípusa, róla nevezték el ezt a ciklust oligarcha-kormánynak. Éveken át a kezéből evett az egész Fidesz vezérkar, ő volt a pénztáros. Most meg a magyar kormány, vagyis a magyar állam Soros és Simicska nevű magyarok ellen határozza meg önmagát. Hát nem beteg dolog ez? Van valami leválási problémájuk a fiúknak, vagy valami ödipális zavarban szenvednek? Mindenképpen súlyos aránytévesztés.

Szó sincs róla, nem védeni akarjuk Sorost vagy Simicskát. Biztos lenne eszközük, ha nagyon védekezni szeretnének, illetve mindketten tökéletesen beszélnek magyarul és kifejthetnék a nézeteiket (a G szó nélkül is), ha nagyon akarnák. Ami itt nem szúr szemet a 1,5 millió Fidesz érdeklődőnek, hogy ez mennyire abnormális magatartás ártunk és ormányunk részéről. Melyik rendes kormány rohangál a világban és panaszkodik egy honfitársáról, hogy támadja őt? Melyik normál kormány reklámozza el a GDP ilyen jelentős százalékát gyűlöletreklámra olyannal szemben, akikkel elvileg klubtagok vagyunk? A NATO ellen mikor fog Orbán fellépni, reklámkampányt indítani? Mert ha Putyin kéri, akkor fog. 

Orbán személyiségével van a baj, "forradalmár"-típus, fülkeforradalmár. Mindig és mindenkivel szembemegy, eleme a konfrontáció. Hol a pártszövetséggel (kisgazdák, Néppárt), hol azzal, aki támogatja őket pénzzel. Pályája kezdetén Soros, aztán Simicska, aztán az EU, most Putyin. Sorost és Simicskát már említettük, az EU-ból meg történelmi mennyiségű pénz áramlott be a Fidesz regnálása idején az országba és - a kkv-k helyett - ők a kizárólagos haszonélvezői ennek a 10 ezer milliárd Forintnak (zsebből megépítheti a Paks II-t, ha annyira akarja).

"Legrövidebb emberi érzelem a hála" és ez mennyire igaz Orbánra. Köszönet helyett szembefordul támogatóival. Soros, Simicska és az EU ellenes kampány után Putyin lesz terítéken? Nem lennénk a helyében. Azt mondják Orbánról, hogy "tehetséges politikus". Hát  az biztos, hogy a gerinctelenségi versenyt a Fidesz nyerte, de hogy ez érdemnek számítana, az már nem teljesen egyértelmű. Nem tud alkalmazkodni, nem tud együttműködni, régen az ilyen típusú vezetők robbantották ki a háborúkat. Mi lenne, ha lenne atombombánk és nála lenne a kulcs? 

Orbán egyetlen érdeme, hogy felébresztette a nemzeti büszkeséget a magyarokban. Csakhogy ezt is túltolta és hazafiság általános érzése helyett egy kirekesztő gondolkodást alapozott meg, ki akarja sajátítani az értékeket, viszont emiatt a jóérzésű polgárok már elfordulnak a szélsőséges magatartásától. Kontra-produktív lett a gondolat. A nemzeti érzés nem a melldöngetést jelenti és a asszonyok szülőgépekké alacsonyítását. Ez a nacionalizmus avítt gazsága, amit éppen hogy el kellene kerülni. 

Harca közben az ország szétszakad, elképesztő nyomorban élnek emberek, a kórházak-iskolák romokban, miközben a kormánytagok Rolexben helikoptereznek, vadászgatnak. Az országnak nincs jövőképe, teljes az ideológiai zavarodottság, már azt se lehet tudni, kivel vagyunk, ki ellen harcolunk. Minek harcolunk egyáltalán? Most akkor ruszkik haza vagy ruszkik, de nagyon szeretünk? Minden sarkon hirdetik minimum 9 jegyű számokkal, hogy az EU támogatásával épült, de közben meg kell állítani Brüsszelt? Nemzet-katolicizmus van, de közben a 10 parancsolatot hírből sem ismeri a vezetés. Vezetünk öngyilkosságban és az alkoholizmusban. Persze, ezeket a Fideszben nem érzékelik az S Mercikből, A8-asokból, Porsche-kből, mert a vagyon megtartásával vannak elfoglalva, a külföldi ingatlanok, cégek vásárlásával, a menekülőutak kiépítésével. Ha gond lenne, irány Szingapúr, Dél-Amerika, Ibiza. 

A demokráciát is teljesen leépítették, egy kollégiumi színjáték lett az egész. Népszavazni nem lehet, stadionépítést ellenezni nem lehet, a Paks 2. titkos, olimpiai stadionok csak azért is, a parlament egy szavazógépezet, a törvényhozás személyre szabott, az Alkotmánybíróság alig vizsgálhat valami lényegeset (paradox módon alkotmány sincs), a Választási Bizottság zsebben, a hivatalos sajtó egy prop... rossz tréfa. Kussolni lehet, igazodni, vagy elkotródni illetve megdögleni. A szomorú és agresszív barakk. Ha egy TV-sorozatban néznénk, jól szórakoznánk a szerencsétlen polgárokon, hogy veszik hülyére őket. 

Sajnos a realitás az, hogy a jövőkép nélküli, értelmetlen harc és harácsolás végül az elnyomók ellen fog fordulni és robbanás (vagy lerobbanás) lesz a vége. A fiatalok nem hagyják annyiban, a történelem megmutatja az utat, újra ugyanabba a folyóba lépünk. Ez lenne hát a sorsunk? Megint egy rendszerváltás, megint egy forradalom? Még ha csak egy fülke is...

"A nacionál-soviniszta mindig elsőként bélyegzi árulónak honfitársait."

Legyen Szava !

Gyurcsány eltrumposodása

Avagy a brand-építés minőségének hanyatlása

Élőlény, tárgy, fogalom? Aki látta Gyurcsány Ferenc tévés szereplését Orbán bankszámláiról, felteszi a kérdést: ez most egy médiahekk volt, vagy a bulvárhoz edzett nézőközönség ingerküszöbének áttörése valami szokatlan flash mob-bal, vagy barkochbába oltott stand-up komédia?. Valószínűleg minden egyben: Gyurcsány elővette az amerikai elnökválasztás trükkjét, a Trump-i modellt, a populista kártyát (megjegyzem Orbán is ezt használja). Mindegy, hogy igaz-e a hír, van-e hír egyáltalán, álhír-e, csak beszéljenek róla. Mondhatnánk, hogy az "alternatív tény" is tény, de nem az. Trump a twitteren bombázta a követőit, míg a magyar vidéki választót a televízión keresztül lehet legjobban elérni. Mondjuk a Hír TV országos lefedettsége kérdéses, de azt gondolhatta Gyurcsány, ez bizony még beüthet a nyári szünet előtt.

trump.jpg

Nem védeni akarjuk Orbánt, mert nincs rászorulva, és van miért támadni bőven, de ez az igen-nem felelet játék egy rossz ripacskodás volt a ex-miniszterelnöktől. A szavahihetősége ott vált kérdésessé az "interjú" során, hogy tudott Orbán bankszámláinak létezéséről már korábban, de nem tulajdonított ezeknek jelentőséget. Egy orosz magas rangú politikustól tudott róla. De akkor nem tartotta fontosnak. Most meg egy orosz akcentusú, angolul beszélő közvetítőn keresztül nézeget számlakivonatokat, de még nincs a birtokában. És ezzel a TV műsorral akarja felsrófolni az árat, amit majd neki fizetnie kell, de nem tudja elérni a közvetítőt. Komolytalan. Ekkora lenne a baj? Értjük mi, hogy előre menekül, de legalább egy hihető sztorival állt volna elő (nem vitatva azt a feltételezést, hogy lehet Orbánnak külföldi vagyona a magyaron kívül).

Gyurcsány korábban már bevallottan "hazudott reggel, délben, este", tehát nem is lenne neki felróható az esetleges lódítás (ha nem lenne bizonyítéka), de mit várunk egy olyan akkori vezető politikustól, aki anno tudott Orbán külföldi százmillióinak létezéséről, de nem foglalkozott vele. Milyen előrelátást feltételez ez? Milyen jogkövetést mutat ez? Ilyen ember kezébe adjuk az ország sorsát? A másik magyarázat: neki ez természetes volt, hogy a világ életében bérből-fizetésből élő Orbánnak több száz milliója van külföldön, offshore számlán? Mindkét magyarázat kapásból alkalmatlanná teszi Gyurcsányt a kormányzásra, ismét. (Van egy harmadik magyarázat: Gyurcsány fél valakitől és ezt borította rá a nyilvánosságra.) 

Mindenesetre, személyes és párt brand-építés folyamata zajlik a Botka-Vona-Juhász-Momentum tengelyen és Gyurcsány sem akar lemaradni. Arra bazírozhat, hogy az iskolázatlan nézők becsülni fogják a bátorságát, hogy nekimegy Orbánnak. Ki nem kritizálja Orbánt manapság? Van is persze, miért. De ekkorát trumpolni, ismét aggályossá teszi Gyurcsány hitelességet és egyben lenézi a TV nézőket. Persze, az Orbán-médiának és a Habony-Vajna "sajtónak" sem kell a szomszédba mennie hírhamisításért, sorosozásért, cenzúráért, de ezzel Gyurcsány is beállt ebbe a méltatlan sorba. Fletó és Orbán nem veszik észre, hogy a populizmus nem menő Európában. Főleg nem az Macron után.

Nem hiába mondjuk, hogy "Vérfrissítés kell", mert elég ezekből a demagóg és kiöregedett politikusokból, akiknek már annyi vaj van fülük mögött. Menjenek szépen nyugdíjba (ha nem követtek el bűncselekményt), kapjanak valami ellátmányt, hogy ne akarjanak állandóan visszakéredzkedni a politikába. Elég kárt okozott már Gyurcsány is, Orbán is, irány a békés öregkor, az unokázás, utazgatás, meghívások teljesítése, tanácsadás a háttérből, konzultációk. Egyrészt, megviselte már őket az állandó hadakozás, másrészt, ne tekintsék hitbizománynak a bársonyszéket, amibe így foggal-körömmel kapaszkodnak. Újak kellenek, tiszták, demokraták. Ezért kell népszavazás a hatalom-korlátozásról, ezért kell elmenni szavazni 2018-ban.

 Legyen Szava!

D 5 találkozó, a hintapolitika kilengése

Kikkel parolázott Orbán Pekingben? Lukasenko, Putyin, Erdogán. Egyik sem egy grál lovag vagy a szabadság mintaképe. Éppen ellenkezőleg, nem mennek a szomszédba egy kis kegyetlenkedésért. Inkább az a kérdés, hogy miért volt erre Orbánnak szüksége? A káros magyar hintapolitika jegyében? Amibe már oly sokszor belebukott ez az ország? Vagy simán zsebre játszik?

Az EU-ban már nem nagyon állnak Orbánnal szóba, saját pártcsaládja is fenyítette, akkor marad a felkelő nap iránya, a "sikeres" keleti nyitás. De milyen áron? Sikernek akkor lehetne nevezni bármit is, ha a hasznok meghaladják a költséget (a befektetett időt, pénzt energiát), ami valamilyen előnyt eredményezne az országnak. A kínaiak és az oroszok - saját szempontjukból  - ügyesen zsebre vágták Orbánt (és Orbán is zsebre vághatott valamit, mert folyton a zsebét markolászta). Putyin lenyomta a torkán Paksot, a kínaiak meg megvették kilóra az egész Fideszt: annyi pénzt adnak (kölcsön), amivel örökre eladósítják a magyarokat. De így legalább lesz finanszírozás az 500 milliárdos belgrádi vasútra (megtérülési idő kb. 2000 év) és a Borsodchem feltőkésítésére (tessék?). Erdogán még csak méregette a falatot, de ő is hamarosan ráharap a csalira, várható a török beruházás. Lukasenko és fia némi irigységgel figyelték a jelenséget, ők kimaradtak az osztozkodásból. Pörögtek a milliárdok és a halálos csókok.

Kedves Orbán Viktor, külpolitikából kellene leckét venni az oroszoktól és a kínaiaktól. Vegyük észre, szépen leválasztják Magyarországot az Európai Unióról és magukhoz láncolják. Ha ez volt a cél, akkor sikerült nekik, csak közben kiszívják a lelket is belőlünk. Mi leszünk az előretolt kínai és orosz gépsor, hadállás, gyepű, mikor éppen mi. A kérdés, ha az Európai Néppártban (a Fidesz pártcsaládja) látják ezt a fotót, vajon csettintenek, hogy "ez az Orbán milyen ügyes" vagy inkább "na most már ebből elég" felkiáltással kiteszik a szűrét. A B verzió a valószínűbb. 

d5.jpg

Az EU-ból úgyis elfogy lassan a pénz, amit támogatásként kapunk, kellenek az új források az oligarcha rendszer etetéséhez, hát alázkodjunk meg egy kicsit - gondolhatta Orbán, amikor a pekingi Tienammen téren megkoszorúzta kommunista emlékművet. Nem veszi észre, hogy a hintapolitikában felőrlődik ez a kis ország. A hintapolitika nem kifizetődő (lásd II. világháború), mert mindkét oldalon gyanús szemmel néznek az ilyen emberre, aki két kapura játszik. Összesúgnak a háta mögött. Tessék elköteleződni (EU és NATO klubtagok vagyunk), mert különben erkölcsi nullává válik ez a nép a világ szemében. Lelketlen, opportunista szemlélet az, hogy azzal haverkodunk, ahonnan pénzt remélünk. Pedig itt ennek vagyunk szemtanúi. Nem valószínű, hogy kötelező volt koszorúzni, hogy hitelt kapjunk két fölösleges projektre, ami nem a miérdekünk. 

orban_zsebre.jpg

A zsebre vágott kéz is jelent valamit, és nemcsak egy diplomáciai vagy protokolláris malőr. Vagy azt, hogy Orbán zsebét jól kitömték és azt fogja, vagy remeg a keze a sok köpönyegforgatástól, amit életében már elkövetett.

"Bűnösök közt cinkos, aki néma".

Legyen Szava !