"Az apa kiviszi a hatéves gyerekét úszni tanulni. Bedobja a mélyvízbe, közben egyre hangosabb bátorítással ösztönzi: ússzálmár wazze, ússzálmár wazze! ...... Wazze... legyint lemondóan a végén..."
Gyakorlatilag ezzel az egy "viccel" össze lehet foglalni a kormány köznevelési törvény változtatásának lényéget. A módosítás szerint elvették a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek könnyítését, azaz 2018-tól azokból a tantárgyakból is osztályozzák őket, amelyekben komoly tanulási nehézségeik vannak olyan problémák miatt, mint például a diszlexia, a diszgráfia vagy a diszkalkulia.
Azóta a törvény elnyerte méltó nevét, és Taigetosz-törvénynek hívják azok, akik megértik, miről is van szól. Mint szülők, és mint a magyar társadalom jövőjéért aggódó állampolgárok kifejezett undort érzeztünk minden ide vezető indok, utólagos magyaarázat, és sajnos igen, az ezt törvénybe iktatók irányába. Mert ezidáig minden lopás, törvénytelenség, érzéketlenség ellenére az azokban résztvevőket nem gyűlöltük, irányukba semmilyen negatív érzésünk nem volt, az egész politikát az egyén társadalmi meggyőződésének szintjén kezeltük, fel sem merült, hogy ideológiai különbségek, pozícióban való visszaélések miatt az érzelmeink bárki iránt megváltozzanak. Sztoikusan, rezignáltan figyeltük, néha megírtuk a véleményünket, ezt néha sokan el is olvasták, ellenvélemények százaival éltek, vagy támogatták. De ez a törvénymódosítás olyan érzést kelt, mint ha élve boncolnának, az indoklása pedig zsigeri undort vált ki.
Egyszerűnek tűnik ami történt: azok is kapjanak osztályzatot, akik szakértő pedagógusok véleménye alapján valamilyen veleszületett, vagy fiatalon kialakult képesség hiányosság miatt eddig fel voltak ez alól mentve. A felmentés egyszerűsített oka az, ami miatt nem küldünk űrhajóst az űrbe, ha arra alkalmatlan, vagy nem kapott kiképzést. Ezek a törvényalkotók azt képzelik, hogy egy 8-9 éves gyereket az fog motiválni, hogy sok egyest kap nyelvtanból vagy matekból. Arról vannak meggyőződve, hogy a bukdácsoló gyerek szülei azért fognak többet foglalkozni a gyerekkel, mert évet kell, hogy ismételjen. Senki nem magyarázta el nekik, hogy az érintett korban a gyerekek fejlődésén nem lehet erőszakot tenni? Egyiknek sem tűnik fel, hogy negatív motivációval ebben a korban olyan traumákat égetnek bele szegényekbe, hogy egy életen keresztül cipelni fogják? Átgondolták, hogy a jelenlegi felvételi rendszerben, ahol az osztályzatok jelentős szerepet játszanak az értékelésnél, ezek a gyerekek semelyik komolyabb intézménybe nem fognak bejutni? Képesek felfogni, hogy néma gyereket nem szóban feleltetünk?
Persze nem az ő gyerekeikre gondolunk: vannak (fizetős) iskolák, amelyek ennek ellenére úgy fognak osztályozni, hogy ne érintése a problémákkal küszködő gyerekeket. Ezek az iskolák általában alapítványi iskolák, és/vagy más nevelési elvek mentén működnek. Akinek van rá pénze, elviszi a gyerekeit ezekbe az iskolákba, és nem csak a fent említett okokból. Az a 95%, akinek erre nincs pénze, ideje, önként ugorjon le a szikláról...
Végül egy ide vágó, nagyon nem PC vicc, amiért előre is elnézést kérünk:
Az apa kiviszi a hatéves gyerekét úszni tanulni. Bedobja a mélyvízbe, közben egyre hangosabb bátorítással ösztönzi: ússzálmár wazze, ússzálmár wazze! ...... Wazze... legyint lemondóan a végén...