Legyen SZAVA !

Legyen SZAVA !

Hogyan legyünk mi is Svájc?

2017. szeptember 24. - Legyen SZAVA

Hogyan lett a szegény mezőgazdasági Svájcból a világ egyik leggazdagabb országa, a legmagasabb életszínvonallal? Ehhez vissza kell nézni a 19.-ik századba, pontosan 1848-ba.

Rémlik valami? 1848, itt Magyarországon is fordulópont volt és addig mindkét ország hasonló paraméterekkel indult. Ha Svájcban sikerült a gazdasági fordulat itt meg nem, akkor annak magyarázata kell hogy legyen. 

img_1909.JPG

1803-ig a Helvetikus Köztársaság egy centralista feudális állam volt. Azt követően a Svájci Esküszövetkezet egy laza államszövetség volt, de nem volt egységes állam. Ez változott meg 1848-ban, az új alkotmány bevezetésével. Akkor alakult ki a Szövetségi Állam egy polgárháború utáni kiegyezés erdményeként. Egy évvel elötte kilépett a 7 konzervativ katolikus ó-kanton a szövetségböl, hogy megvédjék a katolikus alaprendet a többi liberális református kantonok ellen, akik főleg a jezsuiták befolyása ellen harcoltak. Ezek a liberális kantonok egy egységes államért harcoltak, míg a konzervativ katolikus kantonok ezt ellenezték. Végűl kapituláltak a legyőzött katolikus kantonok és a győztesek bevezették a liberális alkotmányokat. Ezenfelül be is lett vezetve egy Szövetségi Alkotmány, mely helyettesítette az addig érvényes szövetségi szerződést. Igy jött létre a laza államszövetségböl egy egységes szövetségi állam, ahonan nem léphettek ki a kantonok ezentúl. Ez az alkotmány mai napig érvényben van alapjaiban, ha több totálreviziókon is átment azóta.

De miért is volt ennek az új alkotmánynak ilyen pozitív gazdasági következménye? Azért, mert benne a kor liberális forrradalma testesült meg és bevezetésre a gazdaság-centrikus modell. Megtartották a föderális struktúrát, de az állami bürokrácia szerény szinten lett tartva (a mai napig). Rögzítésre került a szövetségii államfelfogás egy decentralizált, az önkormányzati autonómiára épülő államfelépítési struktúrával. Ez ahhoz vezetett, hogy az állam közel áll a polgáraihoz és így az az állammal való azonosulás szintje rendkívül magas a polgárokban, partneri a viszony. Ráadásul, egy permanens konkurenciahelyzetet teremt a térségi testületek közöt és igy mindig ösztönözi őket arra, hogy hatékony megoldásokat találjanak. A másik fontos aspektus, a közvetlen demokrácia, a népszavazások. A nép az egyetlen és legfelső szuverén hatalma egy államnak, mely a polgárai szolgálatában áll és ahol kevés a felsőrendű allűr, egy állam, amely nem üti az orrát az emberek magánügyeibe, semmi köze sincs bankkontóihoz, aki csak súlyos gyanú esetén kotorászik a polgár ügyeiben.

Szóval egy föderális struktúra és egy szerény bürokrácia alapozzák meg a svájci vállalkozóbarát környezetet

Mivel Svájcnak, mint kis országnak kicsi a hazai piaca - úgy mint nekünk is – ezáltal kényszerítve van nyitni a világ felé és ez a világra-nyitottság engedett mindenféle külföldi befolyásnak. A református-liberális szemlélet odavonzotta főként a Franciaországban üldözött protestáns hugenottákat, mint a Nestlét és Sandoz-t, akik Svájcban látták meg a lehetőséget egy szabadelvü környezetben gazdálkodni.

Eleinte a textiliparban erősödött meg Svájc. Kezdetében - hasonlóan a 20-ik század hatvanas és hetvenes évekbeli japán modellhez - koppintották az angol textilgépeket, majd szép lassan saját gépeket fejlesztettek. Így fellendült gépgyártóipar is. A BBC, a Sulzer, az Escher Wyss meg a Saurer csak egy pár példa arra, hogy milyen világcégek lettek ebböl.Ugyanakkor a textilek mintázására szükséges vegyi alapú festékgyártás is elkezdődött, így megalapítva a híres svájci vegyipart és abból kinőve a gyógyszeripart. A református munkaerkölcsből kifolyólag és a gépipar fejlesztésével egy új iparág is létrejött: a preciziós ipar. Finomműszerek, mérők meg az óraipar, ebbe egyedülálló lett Svájc. A francia hugenották, mint Néstlé és Suchard meg az édesség és kakaóipart hozták Svájcba, mely nemcsak Svájchoz köti a csokiipart, de az egész élelmiszeriparban világszerte az első helyezettek közt van. Így nem véletlen, hogy még a 20. század elején is a Svájci népgazdaság Amerika elött állt. Pedig eddig még a pénzügyi szektorról még nem is beszéltünk. Szándékosan nem, mivel pont annak a tévhitnek akartunk ellentmondani, hogy a svájci gazdaság a bankok sikerén alapul. Az késöbb történt csak, mikor Svájc kimaradt a két világháborúkból és így zűrös időkben is továbbgazdálkodhatott. Igen, de miért maradt ki és miért bíztak a külföldiek a svájci bankszektorban? Mert Svájcban a jogbiztonság, a stabilitás, a megbízhatóság és a diszkréció megteremtették a sikerét a pénzügyi központnak. Ugyanezekböl az okokbol nőtt ki párhuzamosan a bankiparhoz a biztosítási ipar, mely ugyanúgy mint a bankipar, a világ egyik legnagyobb szereplője lett.

De amellett, hogy a leírtak szerint jöttek létre gépgyartóiparban, a vegyi- és gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, a precizios gépiparban, a bank- és a biztosításiparban a nagy multinacionális gazdasági szereplők, Svájc igazi jólétének a megalpozói a kis és középvállalkozások, a kisiparosok és kereskedők. Ezek a svájci gazdaság gerincét alkotják. És miért? Azért mert lokális szinten összefogtak. Mert nem egymás ellen licitálnak, mert nem dolgoznak ár alul, mert nem "schwarzolnak", nem "fusiznak". És, mert a lokális megbízók a helyi szereplőket helyezik elsőtérbe. De mindez lokális szinten és nem államilag centralizáltan és főleg nem pártvonalak elosztásában. A helyi emberek ismerik egymást és bíznak egymásban és ez a bizalom az, ami a sikeres gazdasági együttműködést biztositja. Ez a szociális kohezió, az összefogás meg a regionális konkurrencia egymás között, mind ez vezet jó megoldásokhoz, mindenki érdekében. Azért nincsenek rossz fizetések, mert a helyi szereplők tudják, hogy ha a szomszédjának nincs miböl vásárolnia, nincs is piaca a termékeinek vagy szolgáltatásainak. Ez egy szövetségi szemlélet, ahol mindenki hozzájárul a magáéval.

Már majdnem az igazságnál tartunk, de ez mind még mindig nem magyarázza teljes egészében a svájci sikermodellt. Az i-re a pontot a a duális egyetemi és üzemi-képzési oktatási rendszer teszi fel. A középiskola után, aki nem egyetemi kiképzésre pályázik, az a választott szakmáját nemcsak iskolában tanulja, hanem már tanoncként üzemben dolgozik és amellett jár a szakközépiskolába. Együttműködik az ipar az oktatással és így igény szerint képzik a leendő munkaerőt, kellő létszámban.img_1910.PNG

Nos és akkor miért ne működhetne a svájci modell nálunk is? A kiindulópont és az adottságok hasonlóak. Magyarország ugyanúgy egy agrárország, ahol ipar is van, ráadásul a földrajzi körülmények jobbak, mert sokkal nagyobb a lapos termőföld és melegebb a klíma. Magyarországon van ipari infrastruktúra, a hagyományok itt is az élelmiszeripar, a gépipar, a textilipar meg a vegyipar. Plusszban még a megújuló energiaellátáshoz is akalmas körülmények léteznek. A magyar nép szintén kicsiben gondolkozik, rengetegen kisiparosok. az agrárszférában rengeteg olyan hagyomány és eljárás létezik, ami a mai bioorientált piacon érvényesíthető lehetne. Az ős tönkölybúza, az állattenyésztés a különleges fajtákból, mint a mangalica meg a szürkemarha egyedülálló és piacképes. Egyszóval, az alapok megvannak. Ugyanakkor Magyarországnak sincs túl nagy saját piaca, így mi is kényszerítve vagyunk nemzetközi dimenziókban gondolkozni, és a kényszer a legjobb hajtóerő lehet. Tehát mi is kell, hogy hasonló irányban fejlődjünk Svájccal? Olyan gazdaság-centrikus gondolkodásmód, a nyitottság a külföld felé, meg főleg a megbízhatóság, a felelőségvállalás, a bürokráciamentesség és mindenfelett a stabilitás és a jogbiztonság. Az utóbbiak a politika feladata lenne egy szükséges államháztartási és intézmény reform formájában, az előzőiek meg egy gondolkodásmód-változtatást igényelnek. Na, az a nehéz feladat, de enélkül nem lehet jó irányba haladni. Amíg a szocializmusban megtanult ügyeskedő mentalitás uralkodik a fejekben (kormányzati szinten is) a tisztességes jellegü munka-etika helyett, addig nem valósítható meg ez a modell. Amíg az államal való viszony ez egyénnek nem partneralapú, addig baj van. Az alattvalók, szolgák lesik a feljebbvalót és a leeső falatot. Meg kell fordítani a relációt és az kormánynak kell szolgálnia a népet. Ez viszont csak úgy változhat, ha látunk példát, ha látjuk hogy működik az a szemlélet.

Ezt hogyan lehetne ezt legegyszerübben létrehozni? Úgy, hogy a reformunk során átvesszük a svájci rendszert, persze adaptálva a magyar viszonyokhoz ahol szükséges. A know-how már megvan, a gazdasági fejlesztések kottája, a munkaerő megőrzése, az állam visszaszorítása, a bank- és egészségügyszisztéma, zöldenergia-termelés napelem parkokkal, készen áll a recept. Akár kialakíthatunk Svájccal egy szorosabb együttműködési keretszerződést, mely mindkét országnak megoldja a saját problémáját a kontinensen belül. A két különcködő ország összefoghatna minden szinten, hogy a másik hiányait pótolja, kiegészítse. Így tudna Magyarország hozzánőni egy sikeres nyugati gazdasági környezethez és nem az EU koldusa maradni. Svájc pedig jó minőságű agrár-termékekhez jutna és olcsó zöldenergiához. Lehet, hogy ez egy Huxit-ot igényelne Magyarország részéről, és lehet, hogy egy Brexit utáni Nagy-Britannia is belépne egy ilyen társulásba, lehet hogy az EU lecsökkenne egy gazdasági szabadpiaci zónára közös védelmi rendszerrel, lehet hogy ez a végén egész Európa előnyévé válhat. Nekünk viszont perspektívát nyújthatna, már rövidtávon is a Svájccal való együttműködés. Lehet. Próba szerencse, vesztenivalónk nincs! Svájc is szegény agrárország volt és sikerült felemelkednie. Nekünk is sikerülhet.

Legyen Szava !

 

 

 

Szerzőnk svájci-magyar állampolgár.

A bejegyzés trackback címe:

https://legyenszava.blog.hu/api/trackback/id/tr5912893442
süti beállítások módosítása